Ha nemakarsz majd évekig szenvedni

Volt egy barátnőm. Mindent megtaláltam benne amit kerestem. Előtte kicsapongó életet éltem...csúnyan mondom: a " fél világot megdugtam ". Es változtam. Ő rá vágytam. Makulátlan voltam, semmit nem csináltam. Hihetetlenul szerettem. Annyi boldog percunk volt hogy elképesztő,sokszor azt beszéltük annyi mindent megéltünk mintha 3 éve együtt lennénk. Megfogadtuk hogy soha nem engedjuk el egymas kezét. De, ő Ausztriában dolgozik. 10-12 naponta jött haza hozzám 3-4-5 napra. Volt hogy én mentem hozzá.. ideköltözött hozzám. Tudtuk hogy ezen mielőbb változtatni kell mert együtt szeretnénk élni,közös háztartást vezetni , azt a lehetőséget kizárva, hogy őt onnan hazahívjam. Csak egymásról szólt az életünk. Baromira szerelmesek voltunk, a családom szétment ,ő volt aki kirángatott belőle...nehéz időszakom volt..de ő mindvégig mellettem volt. Neki volt egy szépészeti beavatkozása. Nehezen viselte. Mindennap ápoltam, lépten nyomon figyeltem. Tényleg mindent megtettünk a másikért amit csak lehetett. Kivéve egy dolgot. Abban a hitben voltam,hogy ezt nemfogja megunni, sose hagy el ,sose lesz elege. Hát elege lett. Nemtettem érte. Nemtettem azért ,hogy tanuljam a német nyelvet(többek közt),hogy együtt építsük a jövőnket,nem.rendszeresen dolgoztam hanem kb.heti 4 napokat.És elvesztette eziránt a hitet,és besokallt. Sokszor noszogatott,sokszor belekezdtem..abbamaradt..elrontottam. Aztgondolja hitegettem . Pedig énis ezt akartam. Vele lenni minden egyes percben, vele alapítani családot, vele öregedni meg, és most is ezt akarom. Megfogadtuk, hogy ez nemfog szétszedni minket,de elege lett. Az elmúlt 2 hónapban nehéz időszakunk volt, és főleg emiatt. Ez lett a vége. Mindig őszinten megbeszéltünk mindent stb stb..tényleg tök jó volt,mint egy mese...Aztán egy nemtetsző viselkedése miatt túlzottan rondán viselkedtem vele,kidobáltam a ruháit,hazaküldtem csúnya szavakkal, és eltéptem a kedvenc nyakláncát amit vettem neki. Visszament Ausztriába. Hazajött,és karácsony előtt szakított velem, mert ő ezt így nembírja már ,és inkább szenved nélkülem mint velem ebben a helyzetben. Aztán megpróbáltunk kicsit úgy együtt lenni ,hogy egymásra figyelni és nem a problémákra. Kimentem szilveszterkor Ausztriába,pár napra. Első éjszaka 2ig fent voltam, másnap reggel nemmentem be segíteni pedig megkért. Első napomnak annyi. Utána segítettem pár napot,terítettem rendezvényre,poliroztam,stb..Összevesztünk és hazajöttem,mert hazaküldött. Jan.9-én szakítottunk,békésen,könnyek között. Szeret,én is őt,de a jelenlegi helyzetben nem akar velem lenni,és már nem akarja, hogy bizonyítsak neki,nem tud hinni benne!Felkerestem azonnal egy német tanárt,mondta másfél hónap múlva készen állok egy német állásinterjúra, nemkell neki aztmondta. Már nemkell bizonyítanom. Szeret..de elenged mert inkább szenved nélkülem mint a jelenlegi helyzetben velem. Aztán én ugye kerestem ezek után,tök hirtelen ért az egész, úgymond már-már zaklattam, mindig irtam neki,felhivtam. Pár nap telt el,annyira friss volt,hogy még nembirtam ki. Mindig kerestem,vagy így, vagy úgy de kerestem és nemtartottam tiszteletben amit ő kért tőlem. Letiltotta a számomat,a facebookomat,mindent,és mindenkit. Haragos lett minden. Nemtud elviselni es ez betakarja most a szerelmet amit érez( már ha érez ). Ő megtett mindent,hazajött mindig,anyagilag is rendesen támogatott,mindent megtett tényleg. És én elrontottam. Aztmondta majd a következő barátnőmnek adjam meg ezeket a dolgokat ha egy kész ember leszek akivel lehet tervezni. ( már nem hisz bennem pedig lehet.) Neki már ne bizonyítsak, mert nemfogom tudni kitörölni azt, hogy 10 hónapon át hitegettem, és nemtettem semmit annak érdekébe amit szerettünk volna. Igaza van. Rájöttem ,beláttam. De mostmár késő. Elveszítettem azt, akit a világon a legjobban szeretek. A saját családom elé helyeztem. És aztmondta hiába szeret,sőt valószínű rájon 1 hónap múlva pl.,hogy szeret es hiányzom neki,de benne lesz az, hogy mi volt 10 hónapig, hogy hiába látja rajtam majd azt,hogy németul tudok és készen állok kimenni hozzá ,stb,akkor már nemkell ,mert csak felfogja hergelni hogy mindezt nemtudtam megtenni amég velem volt. Sajnos abban voltam, hogy sosem veszíthetem el, és megtörtént. Padlón vagyok . Fogalmam nincs mit tegyek,gyenge vagyok,sírva telnek a napjaim,de felállok, mert küzdenem kell érte. Kerestem mindig mert nemtudom elviselni a hiányát, remélem idővel rájon,hogy csak látni szerettem volna. De hagynom kell lenyugodni. Félek akkor sem akar már velem lenni,sőt valószínű. Ismerem,kemény lány. Volt egy 3 éves kapcsolata . Előttem 1 évvel zárta le. Szerette a fiút,de amikor úgyérezte elromlott,fogta és lezárta. Mondjuk annak a kapcsolatnak több esélyt adott :(. Időbe tellett neki,de túllépett rajta,és ma már full semlegesen tud rá nézni(elvileg). Nagyon eròs lány,velem is ezt fogja tenni,és ez elborzaszt.

Másfél hónappal ezelőtt sírva fakadt. Feküdtünk,hozzámbújt,és sírva fakadt, hogy sajnálja, hogy ennyire féltékeny,nemakar kicsinálni, de betegesen szeret engem. Szíve szerint belém bújna,stb stb minden amit ellehet képzelni. Megkellett vígasztaljam, hogy ne félj nemfogsz elveszíteni soha,és most itt tartunk. Teljesen összeomlottam,de miatta felkelek.

Rengeteg dolgot velem élt meg először. A szeretkezéseinkben,az élvezetekben,mindenben. Én tudtam belőle kiváltani olyan dolgokat mint még soha senki. Minden tökeletes volt,és a háttérben ott lappangott ez a probléma, és arra várt hogy szétkapjon minket, és én nem iktattam ki .

Esküszöm, a Holdra, és a csillagokra az égen,hogy mindig mellette leszek. Ott leszek. A két kezemmel szeretném felépíteni az álmait.

Nemsokára visszamegy, összecsomagolt egy csomó cuccot. És aztmondta, egy jó darabig nemjön haza , a háta mögött akarja hagyni ezt az egészet. Hát remélem ha látja a változást, rájön majd ,hogy lehet újra felkéne építeni ezt a dolgot. Nemtudok élni nélküle,úgyérzem,és nemis akarok. Nekem ő volt a mindenem,a lényem , az egészem,és mégis elrontottam.

Férfitársaim!
Általánosságban minden férfi amíg kényelemben és biztonságban érzi magát addig beletojik mindenbe,vártok a csodára hogy maguktól mennek a dolgok anélkül hogy tennétek érte,akkor kaptok észbe amikor már késő van. Ha egy nő azt mondja hogy tegyél lépést,azt nem azért mondja hogy sürgessen bármivel,hanem mert terve van veled,de ti rohadtul ráérősek vagytok, mert mellettetek van a biztos ember,szerelmesek vagytok mint az állat mindent,megtennél érte,meg ígérsz de nem léptél affelé amit ő szeretett volna....Veled!!!!!!! Na figyu,ezzel azt akarom mondani,hogy ha egy nő bizalmát eljátszod,akármennyire is szeret ott fog hagyni,lépni fog és szép lassan ellaposodik. Keresni fogjátok egymást az biztos,mert nem lehet egyik napról a másikra elfelejteni egymást,de az már nem biztos,hogy olyan lesz. Fájni fog az biztos , mint nekem, nagyon sokáig,de egy nő hamarabb túl van ilyen dolgokon,tedd fel magadnak a kérdést: Miért nem kaptál észbe kicsit előbb,ha egyszer veled tervezett jövőt,kint vagy tök mindegy hol neked is tenni kellett volna érte!? A férfiak mind ilyenek ,várunk ,hogy majd-majd aztán koppanás van mert a nő besokall a várakozásba. Érzelem az még összeköt titeket de ha a csaj így döntött tuti nem fog változtatni. Így évekig váró szenvedés vár rátok és rám is. Tanuljatok a hibámból.

Én azért reménykedem, mert szeretem és lerombolnám a fél világot.


M.M. 2017.január.19.